20 June 2010 @ 04:14 pm
Fic: Napfény az arcunkon 3. fejezet  
Cím: Napfény az arcunkon 3. fejezet
Szerző: Anne Winchester
Fandom: saját fandom, ami az ókori Rómában játszódik. Nincs kimondottan meghatározva a korszak.
Műfaj: slash
Szereplők: saját szereplők hada :) Petrius, Gijs, Arkilokhosz, Quintus Livius és még sokan mások
Korhatár: változó, PG-től egészen az NC-17-ig
Megjegyzés: Remélem, annak ellenére is olvassátok majd, hogy ez saját fandomos fiction. A kritikáknak, kommenteknek mindig örülök, de most különösen. Saját fandom, saját szereplők, enyém :)



1. fejezet 2. fejezet

Miután a gyógyító elment, Petriusnak még hosszú ideig nem volt bátorsága bemenni rabszolgájához. Csak keringett a rabszolgák szálláshelyén, akik megszeppenve nézték ifjú urukat.

Arkilokhosz aznap este tért haza, Neapolisban járt, Quintus kuzinjának vitt üzenetet. Urát még sosem látta ilyen zaklatottnak, mint most, ezért rögtön hozzá sietett.

- Történt valami, dominus? – kérdezte fejét lehajtva Petriustól. Ismerte a fiút annyira, hogy tudja, bárminemű izgalom hirtelenséget vált ki belőle, ezért ilyenkor igyekezett jobban meghunyászkodni, mint máskor.
- Menj innen, Arkilokhosz! – hördült fel az ifjú, szolgálója pedig hátrálni kezdett. – Várj! Gyere be velem Gijshez. Te sok mindent láttál már, meg tudod mondani, hogy felépül-e – ezzel már be is lépett a függönyön, ami elválasztotta a folyosót az előtértől. Végigsiettek rajta, de Petrius megtorpant az ajtóban. Szolgája ezért kitárta az ajtót, és meglepődött a látványtól. Ő azt hitte, hogy a germán csak valami futó betegséget kapott el, de a kötéseket látván, rájött, hogy a dominus megkorbácsoltatta. – Szóval? Meggyógyul? – kérdezte Petrius aggódón.
- Még senki sem halt bele egy kis korbácsolásba, dominus – mondta bátorítóan mosolyogva Arkilokhosz, majd ura szemébe nézett. – De látom, nagyon bánt téged, ami történt. Gyere vissza a házba, és készítettek neked egy nyugtató teát.
- Nem! – kiáltott rá a fiú. – Nem akarok teázni!
- Akkor egyél pár falatot. A teli gyomor is békét hoz – próbálkozott tovább. Petrius csak a fejét rázta, azonban az étel hallatára is megkordult a gyomra. – Mióta nem ettél dominus?
- Nem tudom! Hagyjál békén, menj dolgodra! Most! – adta parancsba, és a görög nem mert ellenkezni.
- De kérlek, mielőtt nyugovóra térsz, legalább egy kis kenyeret vegyél magadhoz, uram – mondta, miközben kihátrált a germán szobájából.

Petrius még maradt pár percig, és nézte Gijst. Állkapcsa többször is összerándult. Haragudott a férfire, mert ilyen helyzetbe hozta. Haragudott rá, mert olyan erős érzelmeket váltott ki belőle, amit sosem érzett ezelőtt. Pont egy vadember, gondolta, aki erején kívül semmi mással sem rendelkezett. De ha tényleg herceg volt, ahogy mondta… Nem, Petrius, minden efféle gondolatot elhessegetett.



Gijs még akkor sem tért magához, mikor Quintus három nap múlva Neapolisba utazott rokonaihoz. Bár Petrius nem érezte apja hiányát, hiszen míg otthon volt sem találkoztak többet, hiszen apja vagy a hivatalban volt, és este sem sokat tartózkodott a házban, mulatságokra járt. Lehet, hogy nem is emlékezett volna az arcára, ha nem lett volna a házi szentélyben egy mellszobor róla.

A ház ura már második hete tartózkodott Neapolisban, amikor Petrius arra lépett be Gijs szobájába, hogy a férfi az ágy szélén ül. Az ifjú gyorsan odalépett hozzá, és megérintette a vállát.
- Hogy érzed magad?
- Szomjas vagyok – nyöszörgött a germán, és megnyalta kiszáradt ajkait.
- Leila! Vizet azonnal! – ordította Petrius, és leült a rabszolga mellé. Csak nézte a férfit, aki remegő ujjait végighúzta saját arcán.
- Minden nap megborotváltattalak – szolgált magyarázattal az ifjú, mert látta a germán csodálkozó ábrázatát.
- Mert sima képpel jobban tetszik a tulajdonod? – kérdezte a helyzethez képest élces hangon az idősebb. Petrius erőt vett magán, igyekezett nem haragosan reagálni erre, inkább nyelt egy nagyot, és mélyet lélegzett.
- Ha tudni akarod, akkor tulajdonképpen igen. Gondodat viseltem, míg betegeskedtél.
- Köszönöm – suttogta Gijs. Meglepődött magán. Nem tudta ésszel felfogni, hogy hogyan volt képes megköszönni, azok után, hogy a fiatal római tehetett az állapotáról. De Gijs most nem akart morogni, méltatlankodni. Egyelőre örült, hogy élt. Mert, bár sokáig úgy gondolta, hogy a rabságnál még a halál is jobb, most rá kellett jönnie, hogy az életét jobban félti, mint szabadságát.
- Hozatok valami ételt is neked, amint Leila ideér – mondta halkan a fiú, és Gijs arcát fürkészte. A férfi arcára kiült a fájdalom, de hangot nem adott neki. Közben megérkezett a leány a vízzel. A germán meg sem várta, hogy töltsön a kancsóból, elvette tőle, és kiitta. – Látom, valóban kezdesz jobban lenni. Nagyon rossz állapotban voltál, aggódtam az életedért.
- Igazán? – fordult felé a másik. – És miért aggódtál értem? Tán túl sok pénzed veszett volna oda, ha kilehelem a lelkemet?
- Ne provokálj! – felelte Petrius. Bár ezúttal nem hangzott túl fenyegetően, mert valóban képtelen lett volna még egyszer megkorbácsoltatni a férfit. Most inkább felállt, és az ajtó felé lépett.
- Csak nem megsértettelek?
- De igen, Gijs! Megsértettél! Én a gazdád vagyok, aki két héten át, minden nap itt állt az ágyad mellett, drága szereket vett neked, és a legjobb gyógyítót hívta hozzád. Úgy érzem, nem ilyen hangnemet érdemlek a rabszolgámtól, ezért cserében!
- Lehet, hogy nem kellett volna ennyit aggódnod értem, ha nem korbácsoltatsz meg – ezzel Gijs letette a kancsót.
- Feldühítettél! A parancsom ellenére nem álltál ki velem, pedig igen méltányos volt a visszavágó ajánlata.
- Könnyebb lett volna ott megölnöd, nemde?
- De én nem akartalak megölni! Én azt akarom, hogy élj! – ordította Petrius, és kivágtatott a szobából.

Gijs lehajtott fejjel hallgatta, ahogy az ifjú dühös léptei elhalkulnak, jelezvén, hogy egyre távolodik. Számot vetett magában ismét. El kellett újból ismernie, hogy rendkívül jó helyre került, semmiben sem szenvedne hiányt, ha az elmúlt időszakot nem eszméletlenül, ágyban töltötte volna. Csak Petriusszal kellett megtalálnia a közös hangot, ami igencsak nehéz volt. Nem csak az ifjú lobbanékony természete, hanem önmaga büszkesége és önfejűsége miatt.

De Petrius is nyugtalanította. Egyre kevésbé értette az ifjú viselkedését, szándékait sem tudta kifürkészni. Még sosem találkozott hozzá hasonlóval, aki az egyik pillanatban félholtra korbácsoltatja, míg a következőben óvja, és ápolja. Aki egyszer durva és kegyetlen, máskor gyengéd és gondoskodó.




Sötét este volt már, a hold magasan járt, mikor két ifjú egy sikátorban találkozott. Az egyik még gyermeki ruhában járt, ezért hosszú, csuklyás köpenyt vett fel rá. A magasabb is hasonlóan volt öltözve. Megcsókolták egymás arcát, majd sietve elindultak.

- Minden készen áll, barátom? – kérdezte a fiatalabb, miközben fürgén szedte lábait.
- Készen vagyunk az előkészületekkel.
- Boldog vagyok a hírtől! Túl sokáig húztuk. Quintus Livius két nap múlva hazatér az útjáról, addigra meg kell tennünk.
- Ne aggódj, Caius – húzódott széles mosolyra a másik szája, és egészen kísérteties képet nyújtott, ahogy az út széli fáklya rávilágított.
- Bízom benned, csak kérlek, ne húzd tovább az időt. Holnap éjszaka meg kell történnie!




Ahogy telt az idő Gijs egyre erősebb lett, és napról napra egyre inkább feloldódott a rabszolgák társaságában. Néhány gyermek is volt közöttük, ők már a Livius házban születtek. Ők az első pillanattól kezdve ott kíváncsiskodtak a germán körül, mert Gahijin kívül még sosem láttak ekkora embert. Gijs hamar összebarátkozott velük, és igen sokat játszottak együtt. A kicsik gyöngyöző kacaja között néha felhangzott egy-egy férfias nevetés is. A germán rájött, hogy itt nagyon jól élnek a rabszolgák. Nem verik őket, ételben sem szűkölködnek, és mindegyiknek mosolyt látott az arcán.

Petrius boldogan figyelte, ahogy a hatalmas ember gyengéden játszik a gyermekekkel. Elvarázsolta őt az a gyengédség, amit a kicsik iránt mutatott, de az is tetszett neki, ahogy igyekezett segíteni a többi szolgának. Nem is tudott volna mást tenni, hiszen nem is tudta, hogy mi volna az ő feladata.

- Úgy látom, jó kedved van, uram – lépett Arkilokhosz az egyik padon heverésző Petriushoz. – Ez az én szívemet is örömmel tölti el.
- Nem szükséges hízelegni – mondta az ifjú mosolyogva.
- Ha jól látom, a germán képe tükröződik tekintetedben, dominus.
- Egy költő veszett el benned, Arkilokhosz, de most nincs kedvem a művészi hasonlataidhoz. Inkább gyönyörködnék a mai napban.
- És a germánban – fűzte hozzá a görög mosolyogva. Nem tartott most Petrius haragjától, hiszen túlságosan jó kedve volt ahhoz, hogy kemény büntetéseket adjon.

Miután Arkilokhosz visszament szobájába, hogy levelet írjon egy rokonának, Petrius továbbra is átszellemülten nézte Gijst, aki éppen vizet húzott a kútból, hogy a konyhára vigye. Bár tunika takarta a testét, az ifjúnak kiváló képzelő ereje volt, így el tudta képzelni, hogy a férfi napbarnított izmai hogyan feszülnek meg a szövet alatt. Egy apró sóhaj is elhagyta ajkait, amit mintha meghallott volt a germán, ezért Petrius felé nézett, aki vidáman bámulta. És akkor különös dolog történt. Gijs rámosolygott az ifjúra. Petrius szíve zakatolni kezdett, elöntötte a forróság, és arca kipirult.

- Jól érzed magad? – kiáltott oda neki a germán, amire az ifjú csak bólogatott, majd elfordult, és a papiruszt kezdte bámulni, amin apja levele állt. Igazából nem olvasta, csak próbálta elvonni saját figyelmét Gijsről, míg a férfi figyelmét magáról. A germán még néhány pillanatig figyelte őt, aztán felkapta a vödröt, és a konyha felé sietett. Miután letette a vizet, visszament, és megállt Petrius előtt.
- Petrius. Mi az én feladatom tulajdonképpen? – kérdezte a fiút, aki kék szemeit ráemelte. Váratlanul érte a kérdés, ezért meglepettség tükröződött arcán.
- Igazából… még nem gondolkodtam rajta – habogta. Gijs hasonló arccal nézett vissza rá.
- Tulajdonképpen miért vásároltál meg engem?
- Mert… mert megtetszettél – felelte, mire a germán felhúzta a szemöldökét. – És nem akartam, hogy gladiátor legyen belőled.
- Miért?
- Mert két lehetőséged lenne egy ludusban. Az egyik, hogy rövid úton meghalsz. A másik esetben, halomra gyilkolsz más gladiátorokat, majd meghalsz. Nekem egyik lehetőség sem tetszett.
- De mégsem csupa szívjóságból vettél meg. Valami célod csak volt vele.
- Nem teljesen mindegy az neked? – emelte fel a hangját Petrius. – Azt akartam, hogy az enyém legyél, ezért az is lettél. Elég, ha ennyit tudsz. Most menj dolgodra!
- De nincs dolgom, Petrius! Adj munkát, és én szívesen elvégzem.
- Nem tudom, menj Gahijihez, majd ő talál neked valamit!


Lassan, fáradtan szállt le az éj Rómára, mintha vissza akarta volna tartani azokat, akik az egyik neves patrícius házában gyülekeztek, és türelmetlenül vártak. Tíz-tizenöt fiatal férfi, kardokkal felszerelkezve indult útnak, amint felszökött a hold az égre. Halkan osontak végig az utcákon, míg nem a Livius házhoz értek. Bekopogtak hátul a rabszolgák kapuján, de igen halkan, és azonnal ki is nyílt az ajtó. El akartak menni a rabszolga mellett, de az megfogta Serlius karját.

- Jutalmat ígértél, nagyuram!
- Meg is kapod, Gahiji – szólalt meg félelmetes hangon Caius, és kardját keresztüldöfte a hatalmas móron, aki holtan esett össze. Ezután már nem álltak meg, minden rabszolga szobájába betértek, és leszúrták őket álmukban.

Gijs felébredt a lábak dobogására, és kilesett az ajtón. Meglátta a véres kardú ifjakat, ezért megvárta, hogy egy pillanatra kiürüljön a folyosó, és ekkor kiosont. Átrohant az udvaron, majd az átriumon. Beért a házba, de nem tudta, hogy melyik ajtó Petriusé, ezért amilyen halkan csak tudott, szólongatni kezdte.

- Petrius! Petrius, merre vagy? – Semmi válasz nem érkezett. Végül kitárta az egyik ajtót, és meglátta az ifjút. Hason feküdt, csak ágyékkötője volt rajta, takaróját lerúgta magáról, és a könnyű anyag a hatalmas, puha ágy lábánál feküdt. Gijs odaugrott, és megragadta a vállát. – Petrius! Ébredj! – rázta meg, mire a másik álmosan felnyitotta a szemét.
- Gijs?
- Kelj fel! Megtámadták a házat! Lemészárolták a rabszolgákat is! – mondta zaklatottan, és már húzta is ki az ágyból Petriust, aki még túlságosan álmos volt, hogy felfogja, amit a germán próbált tudatni vele. Ekkor az egyik gyermek sírása törte meg a csendet, akinek édesanyját mellette ölték meg. A kislány kirohant a szobából, egyenesen be a házba. Az egyik támadó utána eredt, de akkor Gijsszel találta szembe magát, aki széttört a fején egy kancsót. A fegyveres összeesett, a férfi ekkor felkapta a kislányt az ölébe, akit Erisnek hívtak, és visszaszaladt Petriushoz.
- Ez valóság? Nem álom? – kérdezte az ifjú, de Gijsnek már nem volt ideje válaszolni, mert Caius belépett a szobába. Nem is várt sokáig, beledöfte kardját a fiú oldalába, amitől az térdre rogyott.
- Túl sokat aláztál már meg Petrius Livius. Azt hitted tán, hogy megúszod a bosszúm nélkül? – mondta tébolyult arccal, és készült újból lesújtani.

Gijs arca is eltorzult, soha nem látott düh jelent meg rajta, és hangtalanul ugrott rá Caiusra, aki védekezni sem tudott, olyan gyorsan történt minden. A germán megragadta a fiú torkát, és csak szorította, és szorította, míg végül Caius teste elernyedt. Gijs pár pillanat alatt, pusztakézzel megfojtotta. Ledobta testét a padlóra, majd felvette kardját.

- Petrius – guggolt picivel később már ijedten a római mellé. – Fel tudsz állni?
- Igen – bólintott az ifjú, és hagyta, hogy a germán felsegítse a földről. Azonban erősen rá kellett támaszkodnia, mert sebéből egyre erősebben folyt a vér.

Gijs kinézett, és nem látott senkit. Kiléptek Petrius szobájából, és az ajtó felé igyekeztek. A germán tudta, hogy minél előbb ki kell menekülniük a házból, olyan helyre, ahol még az éjjel közepén is sok ember van, mert oda bizton nem fogják követni őket támadóik. Már egészen közel jártak, amikor többen is megjelentek. Gijs Erist és Petriust a háta mögé tolta, és meg sem várta, hogy a többiek támadjanak, ő kaszabolni kezdte őket. Mind a négyet leterítette, majd feltépte az ajtót.

- Szedd nagyon gyorsan a lábad – mondta a kislánynak, majd Petriust kapta ezúttal az ölébe, mert az ifjú arcából kiszaladt a vér, és a falnak támaszkodva is alig bírta tartani magát.

Kirohantak a házból, Eris olyan gyorsan szaladt Gijs után, ahogy tudott. – Bírd ki – suttogta a férfi Petriusnak. Egészen Forum Romanumig rohantak, ahol Gijs letette az ifjút az egyik lépcsőre. Erist segítségért küldte, míg ő letörölte gazdája arcáról az izzadtságot, ami már haját is átnedvesítette.

- Meg ne halj, Petrius! Nem halhatsz meg… dominus!

Folyt köv.
 
 
 
( Post a new comment )
j2greendreams[identity profile] j2greendreams.livejournal.com on June 20th, 2010 02:55 pm (UTC)
"Nem halhatsz meg...dominus!" Istenem...ez annyira, de annyira! Nem is tudom elmondani, de ez az utolsó mondat teljesen belémhatolt, és éreztem Gijs mennyire komolyan gondolja.
Nagyon jó fejezet volt! Nem hittem volna, hogy Caius ilyen féreg módjára áll bosszút a múltkori megszégyenítés miatt... De tényleg, annál aljasabb nincs, amikor hátba támadnak valakit! Bizonyára nem merte volna felvenni a harcot Petrius-szal fényes nappal. Hát ez gyönyörű... De Gijs hogy aggódott már ura iránt :) Istenem, egyre szimpatikusabb a páros, nagyon megérintett! Jaj de olvasnám tovább, hogy most mi lesz velük! Gijs mihez kezd? Bizonyára nem hagyja ott Petriust, pedig megtehetné. Elmenekülhetne, őt meg ott hagyhatná meghalni... de nem fogja :) Mert Petrius megérintette őt, és ha nincs is tisztában vele, de érez iránta valamit :D És reméljük ez az érzés egyre erősebb lesz :D

Amúgy ahogy Gijs a karjaiba vette! Jaj, azt olyan jó volt elképzelni... megdobogtatta a szívem. :D Ááá baromi jó volt!:D Jaj legyen hamar folyti!!!
(Reply) (Thread) (Link)
anne_winchester[personal profile] anne_winchester on June 20th, 2010 03:07 pm (UTC)
Caius még hülyébb, elkényeztetettebb és undorítóbb volt mint Petrius. Sőt, Petrius nem undorító :D Gijs nem ilyen :) Gijs egyenes jellem, bár ő is makacs, mint az öszvér :D Férfiből van na :D

Köszönöm szépen baba, first comment :D
(Reply) (Parent) (Link)
[identity profile] lil-kinky.livejournal.com on June 20th, 2010 08:27 pm (UTC)
Jujujuuuuj.*-* Ez annyira tetszett...ahogy mindketten aggódtak egymás iránt. Bár mindketten olyan makacsok, hogy ihaj. :D Egyetértek Nikivel, az a momentum, ahogy az ölébe vette Petriust.*-* Alig várom a következő fejezetet. :) <3
(Reply) (Thread) (Link)
anne_winchester[personal profile] anne_winchester on June 21st, 2010 07:02 am (UTC)
Nagyon örülök, hogy tetszett :) Igen, látom, ezt a jelenetet még jobban is kifejthettem volna, mert úgy néz ki, ez a kedvencetek :)
(Reply) (Parent) (Link)
http://eper555.livejournal.com/[identity profile] eper555.livejournal.com on June 20th, 2010 09:16 pm (UTC)
Azta... Bocs, így elsőre ennél több nem megy. Kicsit letaglózott a tény, hogy halomra ölted az embereket ebben a fejezetben :P
De az utolsó mondat... Telitalálat! :D Meg az ölbevevős rész is. Caius megérdemelt volna egy bíróságot, meg mondjuk egy kis keresztrefeszítést, vagy megkövezést, mindegy, csak valami jó kis ókori véres és brutális kivégzést. De persze Gijst is megértem, hogy ott helyben, minden teketória nélkül megfojtotta azt a férget. Oh és Gahiji is megérdemelte a "fizetségét". Kíváncsi leszek, hogy reagál majd a közvélemény erre az aljas merényletre. És ami a legfontosabb: Petrius ugye nem hal meg? Tessék gyorsan folytatni! :)
(Reply) (Thread) (Link)
anne_winchester[personal profile] anne_winchester on June 21st, 2010 07:04 am (UTC)
Köszönöm szépen :) Hát gyilkolni tudok :D Azért látom te is kívánod a vért :D (...mindegy, csak valami jó kis ókori véres és brutális kivégzést) Igyekszem, igyekszem :)
(Reply) (Parent) (Link)
deadflowers5[personal profile] deadflowers5 on June 21st, 2010 01:01 pm (UTC)
Jaj, miért kell ilyen tragikusnak lenni? Ugye a végén azért minden jóra fordul? :-)
Tetszik nagyon ez a sajátszereplős sztori. Remélem tényleg nem hagyod őket egymás nélkül. :-)

Ja, és esetleg nem gondolkodsz majd el egy Leverage ficen? Nagyon bejön a sorozat!
(Reply) (Thread) (Link)
anne_winchester[personal profile] anne_winchester on June 22nd, 2010 08:32 am (UTC)
Még régesrégen írtam egy Leverage ficet, sőt olvastad is :) Most, hogy elindult a 3. évad, lehet, hogy lesz még :)

Erre a ficre visszatérve: igen, nekem mindig muszáj vmit drámát, erőset belevinni, nem bírom ki, ha nem gyilkolhatok :D Nagyon örülök, hogy tetszik, nekem is kedvencem lett a ficjeim közül :)
(Reply) (Parent) (Link)
[identity profile] madamocra.livejournal.com on June 22nd, 2010 04:20 pm (UTC)
Azt a mindenségit... Nagyon élveztem. Olyan hihetetlenül illenek egymáshoz ezek ketten, hogy azt leírni is nehéz. Jól kitaláltad ezt a két pasit. :D Imádtam ahogy Gijs bánt a gyerekekkel, és ahogy fokozatosan szelídült meg Petrius fennhatósága alatt. Az engedelmesség megtestesülésének pillanata volt az utolsó mondat. Az nagyon passzolt, pont úgy és oda raktad, ahova a sors megírta. ^^ Büszke lehetsz magadra, ez egy jó fejezet volt, nagyon jó. Nem mondom hogy nem találtam egy két kusza mondatot, és félbe maradt mondat szerkezetet, de egyáltalán nem üvöltött a szövegből, tehát nem ezeken volt a lényeg.

Petrius egy nagyon összetett személyiség ebben a történetben, de épp ez benne a jó. Szeretem hogy az egyik pillanatban még forró fejűen hadakozik, másikban gyengéden ápolja Gijst, és zavartan pirul. Imádni való egy karakter.

Gijsről hasonló szépeket lehet mondani. Az hogy a keményé s erős férfitest alatt egy mélyen érző szív lakozik, ez olyasmi ami ellenállhatatlanná teszi őt, akármelyik olvasó szemében. :D

Végül megszeretném köszönni hogy írod ezt a történetet. Mindig boldogan olvasom a soraidat, és azt amit kihozol ebből a sztoriból. Alig várom a következő fejezeteket. :) A mostani kommentem merőben hosszabb mint az eddigiek, de vedd úgy mint egyfajta pótlást.
(Reply) (Thread) (Link)
anne_winchester[personal profile] anne_winchester on June 22nd, 2010 05:18 pm (UTC)
Tényleg szép hosszú komment lett, de nagyon hálás vagyok érte :) Igazán örülök, hogy ezeket gondolod, így vélekedsz erről a történetről, nagyon a szívemhez nőtt nekem is. A saját karaktereimet mindig jobban szeretem, és az ilyen ficek közelebb is állnak a szívemhez. És talán ezért igyekszem még jobban megírni, mint a többieket.

Talán a kusza mondatok, és befejezetlen szerkezetek az amúgy is csapongó gondolataimból, és beszédemből adódnak, talán ezért nem veszem észre, mert nekem ez a természetes, holott ezek hibának számítanak. :(

Mindenesetre, nagyon szépen köszönöm, hogy így kifejtetted a véleményedet, igazán jót tett az egomnak :)
(Reply) (Parent) (Link)
[identity profile] katharina64.livejournal.com on June 26th, 2010 09:28 pm (UTC)
Jaj te! Az egyik szereplő felépül, a másik haldoklik...mindig itt hagysz minket kétségek között:-)
Nagyon jó olvasni, amit írsz!
DE legyenek már végre egymáséi, s ne nyírd ki a főszereplőidet,légyszii.
(Reply) (Thread) (Link)
anne_winchester[personal profile] anne_winchester on June 28th, 2010 12:52 pm (UTC)
Annyit elárulhatok, hogy ezúttal életben maradnak a főszereplők :) Nekem is jól esik, mindig amit írsz :D Köszönöm szépen :)
(Reply) (Parent) (Link)