27 May 2010 @ 10:42 pm
Fic: Napfény az arcunkon 2. fejezet  
Cím: Napfény az arcunkon 2. fejezet
Szerző: Anne Winchester
Fandom: saját fandom, ami az ókori Rómában játszódik. Nincs kimondottan meghatározva a korszak.
Műfaj: slash
Szereplők: saját szereplők hada :) Petrius, Gijs, Arkilokhosz, Quintus Livius és még sokan mások
Korhatár: változó, PG-től egészen az NC-17-ig
Megjegyzés: Remélem, annak ellenére is olvassátok majd, hogy ez saját fandomos fiction. A kritikáknak, kommenteknek mindig örülök, de most különösen. Saját fandom, saját szereplők, enyém :) A csodaszép bannerért köszönönet j2greendreams-nek, vagyis az én Cuncimnak :) Gijs szerepében Greg Kheel-t míg Petrius-éban Alex Pettyfert láthatjuk :)



1. fejezet

Petrius napokig megállta kérdezősködés nélkül. Annak ellenére, hogy igencsak furdalta a kíváncsiság. Ifjú fejében megannyi gondolat cikázott, elméleteket gyártott Gijs-ről, és hercegségéről. Mégsem faggatta. Inkább hagyta pihenni a férfit, akin a küzdelem után látszott csak igazán, hogy mennyire megviselte rabul ejtése, és elhurcolása. Valóban le volt gyengülve, ezért Petrius maga felügyelte, hogy rendesen ellássák, de nem csak sebeit, hanem olyan ételeket is kapjon, amiktől gyorsan megerősödik.

Ígéretét is betartotta. Hívatta a szabóját, és szebbnél szebb ruhákat varratott Gijs-nek, aki húzódozva próbálgatta a finom kelméket. Nem volt hozzászokva a legfinomabb gyapjúhoz, ami szinte simogatta a bőrét.

Az ifjú csillogó tekintettel nézett végig a fehér tunikába öltöztetett germánon, csak azt sajnálta, hogy izmain így nem legeltethette a szemét. De elégedett volt a látvánnyal.

- Gyere velem – mondta, miután a szabót útjára bocsátotta. Gijs követte őt, lehajtott fejjel. Mióta Petrius legyőzte őt, a büszkeség helyét a szégyen vette át szívében, amiből a fiú csak annyit vett észre, hogy tulajdona szeme már nem csillogott ugyanúgy. – Ahogy látom, erősödsz – mondta, miközben leült a kertben a padra. Gijs mellé állt, de tekintetét nem emelte Petriusra. – Ülj le – utasította a férfit, aki a fűbe akart leülni. – Nem oda! Mellém! Szóval, készen állsz arra, hogy ismét megküzdjünk?
- Hogy mondod?
- Újból meg akarok veled küzdeni, amint teljes erődben leszel. A múltkor nem volt igazságos a harc. Le voltál gyengülve, sebeid voltak. Nem volt egyenlő a harc.
- Mióta számít a rómaiaknál ez? Hiszen a legjobban hátba támadni szeretitek az ellenséget. Vagy a barátok torkát átvágni. Ez a rómaiak erőssége – sziszegte a férfi a fogai között, majd felemelte a tekintetét, egyenesen belefúrta Petrius-éba. Szemében újból tűz csillogott.
- Jó téged újból így látni – vigyorodott el a fiú, ügyet sem vetve arra, hogy Gijs az előbb a Római Birodalmat és népét becsmérelte. – Tehát, mit szólnál, ha újból összecsapnánk?
- Te most komolyan beszélsz római? – csattant fel Gijs.
- Természetesen. Újból meg akarok küzdeni veled, egy esélyt adok a visszavágásra. És talán, ha győzedelmeskedsz, még visszanyerheted a szabadságodat is.
- Ami persze a te úri szeszélyedtől függ! – rázta meg a fejét a férfi. – Először büszkélkedsz velem, mint tulajdonoddal, majd felcicomázol ezekbe a nevetséges ruhákba – dühöngött, és úgy tett mintha le akarná szaggatni magáról őket. – Aztán pedig szabadsággal kecsegtetsz! Nem vagy más, mint egy szeszélyes kölyök!
- Szerinted még nem unom, hogy állandóan gyermeknek hívsz? – állt fel már Petrius is. Arca megkeményedett, állkapcsa összeszorult. – Véges a türelmem germán, és nem akarod megtapasztalni a dühömet!
- Mivel tudnál megbüntetni? Megkorbácsolnál? Mintha nem lennék hozzászokva! Vagy megölnél? Tedd meg Petrius! Hidd el, csak szabaddá tennél!
- Még van pofád panaszkodni? – üvöltötte a fiú, és meglökte a férfit. – Mi bánunk a legjobban a rabszolgáinkkal, nálunk nem alszotok kutyához is méltatlan mocsokban, és rendes ételt kaptok! Kaptál ruhákat, én magam ügyeltem rá, hogy rendesen ellássanak, és mégis azt mondod, hogy inkább meghalsz, mint a szolgám legyél? – Ez utóbbit az ifjú már inkább csalódottan mondta, miközben a ruháját igazgatta. Szája megremegett az idegtől, de bánatos is volt. – Vagy csak nem elégítem ki egy hercegecske igényeit? – sziszegte összeszorított fogai közül. Ezzel azonban nagyon feldühítette Gijs, aki váratlanul nekiugrott, és megragadta ruhájának nyakánál fogva.
- Semmit sem tudsz rólam, és az igényeimről! Nem tudsz te semmit, csak azt, hogy hogyan cicomázd fel magad minden reggel, és honnan hozasd a bort, amit az úri torkodon lecsorgathatsz! – kiabálta Petrius arcába, aki elkerekedett szemmel nézett rá. Egészen megrettent a férfitól, aki már valóban jobb erőben volt nála. Most tudatosult benne, hogy egy mozdulattal elroppanthatná a nyakát. Ha akarná. De nem tűnt úgy, mintha a germán kárt akarna okozni benne.

Hamar el is engedte a ruháját, és hátra lépett, majd újból lesütötte a szemét. Petrius megigazította magán a kelmét, és még mindig döbbenten bámulta a férfit. Nem értette, hogy miért nem bántotta, miért nem ölte meg, amikor megtehette volna. Aztán hirtelen hátat fordított. Remegő lábakkal indult a házba, maga mögött hagyva a vöröslő arcú rabszolgát, aki most emelte fel a fejét. Sokáig nézett a fiú után. Gondolatai kavarogtak elméjében, amitől lélegzete is szaporább lett. Végül ő is visszasietett lakhelyére, ugyanis előző nap kiengedték a cellából, ahol addig alhatott.

Gijs agya tovább dolgozott. Nem fért a fejébe, hogy miért bánik így vele az ifjú Petrius. Ő egészen másképp képzelte el a rabszolgaságot, és magát Rómát is. Germániában legendák szövődtek a római nép kegyetlenségéről, hogy az elhurcolt nőket, de sokszor a férfiakat is meggyalázzák, és arról is, hogy láncra verve tartják az összes rabszolgát, akik ételt és vizet is alig kapnak. Ehhez képest egy fényűző házba került, ahová mindig besütött a nap, a legfinomabb ételeket kapta, és sosem szomjazott.

Valamint ott volt Petrius is, az ifjú, aki már inkább volt férfi, mint gyermek, de mégis oly szeszélyes volt. Gijs mégis úgy érezte, hogy a fiú különös gyengédséggel viseltetik iránta, ami összezavarta. Hiszen látta ő a kegyetlenséget Petrius szemében, ismerte azt a testtartást, és tudta, hogy az ilyen ember lelkében nincs béke. Azonban mégsem félt tőle, bár tudta, hogy jobban tenné.

Petrius lakosztályában nem fogta vissza magát. Dühöngött, letépte ágyáról a függönyöket, amiket apja keletről hozatott, a falhoz vágta az amforát is, amiben kedvenc bora állt kis asztalkáján. Az italt gyorsan magába szívta a padló, de foltot hagyott maga után. Mélyvörös foltot, olyat akár a vér. Petrius megbabonázva nézte, erei forrongani kezdtek. Kezei ökölbe szorultak, majd üvölteni kezdett.

- Gijs! Azonnal gyere ide! – ordította, és a hatalmas ház falai visszhangzottak erős hangjától. Először Leila szaladt elő, de Petrius elzavarta. Gahijit sem akarta látni, csak saját rabszolgáját, aki hamarosan elő is került. Ágyékkötőben állt meg az ifjú előtt, mivel a tunikát levetette magáról. Petrius kardot adott a kezébe, amit nem akart megfogni. – Fogd meg! – parancsolta, de Gijs csak tartotta a fegyvert, nem fonta rá ujjait. – Most azonnal megküzdünk, azt akarom, hogy küzdj velem!
- És miért engednék a parancsodnak?
- Mert különben megöllek! – felelte dühösen. Orrlyukai kitágultak minden lélegzetvételnél.
- Hát akkor tedd meg – suttogta a germán, majd letérdelt Petrius elé, karjait pedig széttárta. – Tedd meg, és szabadíts meg!

Petrius ismét üvölteni kezdett, és kardját Gijs felé lendítette, aki lehunyta a szemét, és úgy várta, hogy vége legyen életének. De nem sötétült el világ, nem történt semmi. Pár másodperc után kinyitotta a szemét, és a még mindig fújtató Petrius-t látta. Nem tudta elvenni a rabszolga életét, leejtette inkább a kardot. Idegesen hátrébb lépett, de Gijs elkapta a karját.

- Eressz! – rántotta ki magát a férfi szorításából, de az újból megragadta. – Eressz el!
- Látod, hogy úgy viselkedsz, mint egy gyerek – mondta halkan a férfi, és felállt. – Nem vagy túl előkelő ehhez a viselkedéshez?
- Mit tudsz te erről! Te barbár!
- Annyit tudok rólad, amennyit te rólam. És azt is, hogy nem illik hozzád ez a makacskodás, ez a szeszély. Férfiasságodhoz megfontoltság illene, nem a lobbanékonyság – folytatta, és még csak most engedte el az ifjú karját, aki azonnal megérintett ott, ahol eddig a germán fogta. – Tudom, hogy most vissza akarsz vágni, de engem sértegethetsz. De gondolkodj el azon, hogy ha már felnőttnek számítasz, akkor el kellene kezdeni úgy is viselkedni.

Petrius-t ezzel még inkább felbőszítette. Keze nekilendült, és öklével állon csapta Gijs-t, majd megparancsolta Gahijinek, hogy korbácsolja meg, azonban száz ütésig meg se álljon. Ezután a szobájába ment, ledobta magáról a tunikáját, és körbe-körbe kezdett járni. Már nem volt mit összetörnie, hiszen percekkel azelőtt már mindent lerombolt, ezért cserepeket kezdte rugdosni, majd mikor meghallotta Gijs első ordítását, levetette magát az ágyára. Egy idő után már nem számolta a kiáltásokat, csak párnáját a fejére szorította. Eddig sosem zavarta a rabszolgák fájdalmas üvöltése, de a germán hangjától majdnem szétrobbant a feje. El sem tudta képzelni, hogy milyen fájdalommal jár az, amikor a korbács vas karmai felszakítják a bőrét, újból és újból, de mégis, szinte fájt neki a suhogás, és az azt követő kiáltás.

Hirtelen csend lett. Se suhogás, se üvöltés, csak a síri csend. Furcsa volt ez Petrius-nak, ezért felállt, átvetette magán ruháját, és kisietett. Az összes rabszolga összesereglett a hátsó udvaron, és Gijs-t nézték. A germán Gahijivel szemben állt, a korbács a karjára volt tekeredve, belevágott a húsába, de ő szilárdan állt, és farkasszemet nézett a feketével. Hátán patakokban folyt vére, amitől egyszer megbillent. Majd szemei fennakadtak, és eldőlt a kövön. Gahiji elrántotta a korbácsot, odament az eszméletlenül fekvő férfihez, majd belerúgott. Petrius kiáltani akart, hogy ne tegye, ne bántsa többet, de hiába nyitotta ajkait, torkából nem jött hang. Kezeit előrenyújtotta, de észre sem vették, mert a rabszolgák hirtelen zajongani kezdtek. Már egészen közelről vették körbe Gijs-t, és Petrius rettegni kezdett.

Remegés rázta a testét, és nem tudott mozdulni, mintha lábai kővé váltak volna. Pedig rohant volna, hogy megóvja a germánt, azonban nem tudott.

- Elég legyen! – törte meg a zsivajt Leila hangja. – Ő közülünk való!

Ezután szerencsére szétszéledtek az emberek, de Gijs ott maradt a kövön fekve. Petrius végre meg tudta mozdítani a lábát, így odarohant.

- Hadd segítsek dominus – lépett oda Leila is, amikor az ifjú megpróbálta felemelni a germánt.
- Akkor hozz vizet – parancsolta, majd nagy nehezen felhúzta Gijs-t. Igencsak nehézkesen becipelte szobájába, ahol a hasára fektette. Leila is megérkezett, egy vödör vízzel, valamint egy ronggyal, amivel elkezdték a férfi hátát mosogatni.

Petrius rosszul lett a feltépett és kifordult hús látványától, de nem mutatta ki, nem hagyta, hogy eluralkodjon rajta. Alaposan kitisztították a sebeket, majd a lány kötést tett rá.

- Bocsásd meg, ha tiszteletlen vagyok uram, de miért szántad meg őt? – kérdezte Leila halkan.
- Nem tudom – rázta meg Petrius a fejét. – Nem tudom… Nem tartozik rád! – keményítette meg hangját. Még utoljára megérintette Gijs kötések által borított hátát, majd felállt. – Éjjel-nappal legyél vele, ápold. Ha meghal, te is a sorsára jutsz! – ezzel kilépett az ajtón.

Visszament a csatatérre emlékeztető lakosztályába. Körül nézett a romhalmazon, amit ő maga csinált. Először kiáltani akart valamelyik lányért, hogy takarítson össze, de végül mégsem tette. Leguggolt, és összeszedegette a cserépdarabokat. Lassú mozdulatokkal, közben pedig Gijs járt a fejében. Próbált rájönni, hogy miért voltak rá ilyen hatással a történtek, de egy épkézláb válasz sem jutott a fejébe.

Az egészet a vonzalomra fogta, amit azóta érzett, mióta meglátta Mummionál. Azonnal megkívánta a láncra vert férfit, de amikor meglátta tisztán, és levágott hajjal, attól a pillanattól kezdve az álmaiba is beférkőzött Gijs. Nem is akarta tagadni, hisz pontosan ezért is vette meg őt, valamint a férfi igazi szépségnek számított, és ezt nem volt szégyen beismerni. De ezt az ifjú csak egyfajta állatias ösztönnek tartotta, amit néha ki kellett elégítenie.

Miután minden darabot felszedett, a sarokba dobta a függönyökkel együtt, majd eldőlt az ágyon. Már besötétedett, ő pedig nem gyújtott gyertyát, sem fáklyát. Csak az átriumból libbent be néha egy kis fény, ami megvilágította az arcát, és ilyenkor lehunyta a szemét. Nyugtalan volt, így mikor elaludt az álma is nyugtalan lett.




- Láza van – mondta két nap múlva Leila, mikor Petrius belépett Gijs lakhelyére. A férfit rázta a hideg, és egész teste izzadt.
- Menj el a gyógyfüveshez. Mondd neki, hogy azonnal jöjjön ide! – utasította a lányt, majd a kezébe nyomott egy pénzes zacskót, amiben nem kevés arany csörgött. Leila azonnal útnak is indult. Az ifjú leült az ágya szélére, majd levette a germán homlokáról a rongyot, ami átforrósodott. Belemártotta a vízzel teli tálkába, hogy benedvesítse, majd Gijs ajkára csöpögtetett egy kis vizet, amitől az öntudatlan férfi összedörzsölte őket, és nyelt egyet. – Sajnálom – suttogta Petrius. – Téged többet senki sem bánt. Az én hercegemhez senki sem érhet, csak én – mondta, majd ismét a vízbe mártotta a rongyot, és ezúttal visszatette a homlokára. Ekkor Gijs szeme felpattant, és elkapta Petrius karját.
- Petrius! – kiáltotta fájdalmasan, még meg is emelkedett az ágyról. Aztán germánul kezdett motyogni valamit, mielőtt szemei újból lecsukódtak volna. A szorítása azonban csak lassan gyengült. Újból reszketni kezdett, az ifjú pedig pánikba esett. Itatni próbálta, de a férfi folyton elfordította a fejét.
- Dominus – lépett be nemsokára lehajtott fejjel a gyógyfüves. – Kérlek, menj ki, hogy megvizsgáljam.
- Ajánlom, hogy meggyógyuljon, különben elvágom a torkodat, vén kuruzsló – vágta oda neki Petrius, majd kilépett. Meg sem állt a kertig, ahogy leheveredett az egyik padon, és az égen elsikló felhőket bámulta, de azok helyett Gijs arcát, és tüzes zöld szemeit látta maga előtt.

Folyt köv
 
 
Current Mood: sleepy
Current Music: RyanDan - Always
 
 
( Post a new comment )
[identity profile] madamocra.livejournal.com on May 27th, 2010 09:09 pm (UTC)
Ismét megörvendeztettél egy izgalmas fejezettel, élvezet volt olvasni minden sorát. :D Nagyon szexis képe az ott fönt, főleg aki Gijst "alakítja". :D Alex Pettyfer se semmi, tökéletes kis Petrius. :D Remélem ez a történet happi lesz, nem szeretem mostanság annyira a szomorú ficeket. Sok sikert drágaság, alig várom a folytatást. Ezt mindig beleteszem a kommentembe, de hogy miért? Úgyis tudod hogy mennyire várom..xD
(Reply) (Thread) (Link)
anne_winchester[personal profile] anne_winchester on May 28th, 2010 12:52 pm (UTC)
Nekem mindig jól esik, az a bizonyos mondat, mert ebből látszik a legjobban, hogy tetszik a történet. :) A fiúk valóban gyönyörűek :)
(Reply) (Parent) (Link)
deadflowers5[personal profile] deadflowers5 on May 28th, 2010 12:30 pm (UTC)
Júj, nagyon tetszett az érzelmek ilyetén dúlása! WOW! Kíváncsi vagyok, hogy jutott az idegen földről származó férfi rabszolgaságra. És hogy várja-e otthon valaki. Na meg arra is, hogy a lobbanékony fiúka megváltozik-e.
(Reply) (Thread) (Link)
anne_winchester[personal profile] anne_winchester on May 28th, 2010 12:53 pm (UTC)
Ígérem, minden ki fog derülni :) Köszönöm szépen :)
(Reply) (Parent) (Link)
[identity profile] lil-kinky.livejournal.com on May 28th, 2010 12:53 pm (UTC)
Ez annyira jó volt.*-* Engem is felrázott a kis álmosságomból. :D Szeretem amikor ennyire dúlnak az érzelmek, olyankor énis majd szétvetülök olvasás közben. :D Gijs és Petrius nagyon szexisek. :P A banner is gyönyörű.*-*
(Reply) (Thread) (Link)
anne_winchester[personal profile] anne_winchester on May 28th, 2010 12:57 pm (UTC)
Igen, Cunci csodálatos bannert csinált nekem :) Örülök, hogy egy kicsit felráztalak vele, és élvezed :) Köszönöm, hogy írtál.
(Reply) (Parent) (Link)
j2greendreams[identity profile] j2greendreams.livejournal.com on May 28th, 2010 01:43 pm (UTC)
Örülök, hogy elnyerte a tetszéseteket a banner és nagyon szívesen csináltam az én drága Annácskámnak! :D (Megszenvedtem vele az biztos XD)
A fejezetről. Nos, még mindig nagyon foglalkoztat az a kérdés, hogy miért ITT kellett befejezni?:D:D Nagyon olvasnám tovább, mert az egész áááá.... Petrike tényleg egy baromi szeszélyes személyiség, de én nagyon bírom :D Imádom a lobbanékony larikat, és Alex arcával őt teljes mértékben el tudom képzelni ilyennek :D (Az igazat megvallva Alexet csak ilyen szerepekben tudom elképzelni XD). A kis hülye miatt Gijs most beteg lett, hát nagyon kíváncsi vagyok, hogy mit fog reagálni, amikor felépül :O Én igazából azt nézném meg, ahogy Gijs "megneveli", mert azért, hogy így szórakozzon vele valaki! :O Áááá nem lennék szolga :d Lol.
Na szóval a lényeg: nagyonv árom a folytit!!:D Nagyon nagyon, de tudom, hogy először KSZ, ami azt jelenti nekem, hogy Chris és Norman dirr :D Szal... MINDENT VÁROK :D Puszi
(Reply) (Thread) (Link)
anne_winchester[personal profile] anne_winchester on May 29th, 2010 04:52 am (UTC)
Igen, Alex az az igazi kis arrogáns seggfej típus angyali arccal :D De szeretjük :) Nézd meg a Tormented-et! :D

Nagyon örülök, hogy még mindig tetszett a fic. Köszönöm a bannert is még egyszer :) KSZ meg remélem gyorsan hamar jön :D
(Reply) (Parent) (Link)
[identity profile] katharina64.livejournal.com on May 28th, 2010 08:07 pm (UTC)
Köszi, nagyon jó a kép, és a történet folytatása is!. Ennyi érzelem!Kis szeszélyes úrfi, meg a rabszolga...várom mi lesz ebből:-)
(Reply) (Thread) (Link)
anne_winchester[personal profile] anne_winchester on May 29th, 2010 04:53 am (UTC)
Köszi, hogy most is írtál :) Ugye milyen csodás képet kaptam a fichez? :)
(Reply) (Parent) (Link)
http://eper555.livejournal.com/[identity profile] eper555.livejournal.com on May 31st, 2010 09:40 am (UTC)
Bocs a kései kommentért, a hétvége kicsit kaotikusra sikerült, és általános időhiányban szenvedek.
Nem semmi fejezet volt :) Gijsnek maximálisan igaza van Petriusszal kapcsolatban. Tényleg egy nagy szeszélyes, csapongó gyerek. Nem csodálom, hogy a germán nem veszi komolyan. Azt pedig tökéletesen idióta lépésnek tartom, hogy Petrius megkorbácsoltatta az igazságért. Tudom, a kritikát nehéz elviselni, de ezt is meg kell tanulni. A kis rómainak még rengeteget kell fejlődnie, komolyodnia, hogy elmondhassa magáról: felnőtt férfi lett. Remélem Gijs felépül majd, hiszen a vonzalomnak muszáj kibontakoznia :) A banner nayon szép lett, és találó a két színész :)
Nah, de nem is koptatom tovább a klaviatúrát, csak a szokásos, és elmaradhatatlan kérdés erejéig: Folytatás? :D
(Reply) (Thread) (Link)
anne_winchester[personal profile] anne_winchester on May 31st, 2010 10:18 am (UTC)
Nagy adag római öntudat és felsőbbrendűség van Petriusban, valamint tényleg igazi gyermeki szeszély. De majd alakul, mint púpos gyerek a prés alatt :D

Semmi gond a kései kommentért, ami nem is olyan kései, sőt nagyon szépen köszönöm! :)
(Reply) (Parent) (Link)