29 April 2010 @ 10:55 am
Fic: Napfény az arcunkon 1. fejezet  
Cím: Napfény az arcunkon 1. fejezet
Szerző: Anne Winchester
Fandom: saját fandom, ami az ókori Rómában játszódik. Nincs kimondottan meghatározva a korszak.
Műfaj: slash
Szereplők: saját szereplők hada :) Petrius, Gijs, Arkilokhosz, Quintus Livius és még sokan mások
Korhatár: változó, PG-től egészen az NC-17-ig
Megjegyzés: Remélem, annak ellenére is olvassátok majd, hogy ez saját fandomos fiction. A kritikáknak, kommenteknek mindig örülök, de most különösen. Saját fandom, saját szereplők, enyém :)





Mikor új áru érkezett a rabszolgapiacra, mindig felbolydult a tömeg. A ludusok vezetői harcoltak egymással a jobb erőben lévő férfiakért, akikből dicső gladiátorokat faraghattak, de az előkelő családok is gyakran képviseltették magukat, hogy egy-egy szebb lányt, vagy fiút hazavihessenek, majd büszkélkedhessenek szerzeményükkel.

Most sem volt ez másképp. Mummio a torzarcú rabszolga-kereskedő először a lányokat hajtotta ki az emelvényre. A vásárlók kapkodtak értük, a licitek egyre feljebb mentek. Egyedül a népes kísérettel érkezett ifjú, Petrius fanyalgott mindegyikre. Görög rabszolgája, Arkilokhosz minden lány erényeit felsorolta, de az ifjú állandóan nemet mondott. A bölcs görög már kezdett fáradni, hiszen Petrius a harmadik csapat lány között sem talált ínyére valót.

- Ne lázongj Arkilokhosz – mordult fel a fiú. – Vagy tán azt akarod, hogy atyám házába visszatérve megkorbácsoltassalak Pulloval?
- Bocsáss meg dominus – hajtott fejet az őszülő férfi. – Csodálkozom dominus, hogy a sok leány nem hoz lázba.
- Unalmasak mind – sziszegte művészien ívelt ajkával. – A római lányok szebbek, ezekben nincs semmi izgalom.

Petrius, Quintus Livius egyetlen fia volt. Quintus már rég túl volt az ifjúkoron, mikor fia megfogant. Hispániából hazatért veterán volt már, mikor asszonya megszülte gyermeküket, és közben életét vesztette. Petrius sok örömet okozott atyjának, hiszen anyja kék szemeit örökölte, de nagyapja vonásait. Arcéle már most, férfikora hajnalán is csodás volt, teste a sok kardforgatástól pedig acélos. Azonban kék szemei ritkán csillogtak, az unalom többet ült tekintetében. Apja pontosan ezért adta parancsba Arkilokhosznak, hogy vigye el fiát rabszolgát vásárolni, hátha az jobb kedvre deríti. Ezért félt a görög, hogy Quintus fejét veszi, ha új rabszolga nélkül térnek haza.

- Ő kell! – mutatott hirtelen Petrius az egyik rabszolgára, aki a többieknél is jobban le volt láncolva. Hosszú hajába sár és vér száradt bele, arca és teste koszos volt, de zöld szemeiből a szabadságvágy és tűz áradt. – Ő kell Arkilokhosz!
- Dominus, ifjú Livius – szólalt meg Mummio. – Bocsásd meg tiszteletlenségemet, de a germán Gijs nem házi rabszolgának való. Inkább a ludusokba ajánlanám őt – emelte sunyi tekintetét a két leggazdagabb ludus gazdára.
- Nekem akkor is a germán kell! – kiáltott Petrius, és hangja vészjósló volt. Akik ismerték, tudták, hogy a kellemes arc mögül néha előtört a vérszomjas fenevad. – Száz dénárt adok érte!
- De dominus… - ellenkezett Mummio.
- Százötven!
- Igazán nem kéne…
- Kétszáz!
- Gratulálok az új rabszolgádhoz, jó Petrius Livius – hajtotta le a fejét a rabszolga-kereskedő, így senki sem láthatta, hogy gonosz vigyor ült arcára. Elégedett volt, mert kétszáz dénárt összesen nem kapott a két tucat lányért. És ennyi pénzt egyik gladiátor iskola vezetője sem adott volna a germánért. – De ha ajánlhatom, tartsd kemény kézzel, mert két emberemet is megölte, míg ideszállítottuk. Csak a korbács szavából ért!
- Nem kértem a tanácsodat, te kretén! – sziszegte Petrius, és otthagyta Mummiot.
- A csípős nyelved egyszer bajt hoz a fejünkre, dominus – suttogta Arkilokhosz.



Petrius másnap reggel a ház közepén lévő fürdőbe ment. Meztelenül sétált bele a vízbe, ahol már várták rabszolgái, hogy lefürdessék. A fiatal lányok nagyon szerették ezt az elfoglaltságot, imádták izmos testét mosogatni, majd kenegetni az olajokkal. Miután ezzel végeztek, ráadták combközépig érő tunikáját. Leila, a tizenöt esztendős perzsa rabszolgalány felsóhajtott, mikor Petrius kilépett az ajtón.

Az ifjú egyenesen a rabszolgák lakhelye felé tartott. Mummio hajnalban szállítatta át Gijs-t a Livius házba, és Petrius kíváncsi volt rá.

- Fürdessétek le! – adta parancsba az ifjú, amikor megpillantotta a falhoz láncolt germánt. – A haját is vágjátok le, mert így olyan, mint egy vadember.
- Mert az is, dominus – lépett ura mellé Arkilokhosz.
- Ennyi erővel te is az vagy, mert nem Róma falai között születtél.
- Igazad van – helyeselt a férfi.

Petrius végignézte, ahogy Gijs-t megszabadítják ágyékkötőjétől, és belökték a vízbe. Ekkor rászólt a két rabszolgára, hogy finomabban, akik nem igazán vették figyelembe ezt a parancsot, és lenyomták a germánt a víz alá. Gijs miután felbukkant, szikrázó szemekkel nézett újdonsült gazdájára.

- Érted a nyelvünket? – kérdezte Petrius, mikor már a haját vágták. Gijs csak bólintott, de árgus szemekkel nézte az ifjút. – Akkor szólj hozzám!
- Mit mondhatnék neked?
- Mesélj!
- Miről mesélhetnék egy gyermeknek? – mondta összeszorított fogakkal.
- Gyermeknek mertél nevezni? – dühödött fel, és arcon csapta a férfit. – Már férfi vagyok!
- A kezed valóban erős – felelte Gijs. – De könnyű dolgod van egy láncravert emberrel szemben – ezzel megrázta láncait, amivel keze és lába volt lefogva.
- Te nem ember vagy – vigyorodott el Petrius. – Te rabszolga vagy. Az én tulajdonom!
- Én nem vagyok a tiéd! – üvöltötte a férfi, és felpattant a székről, amin eddig ült. A fekete bőrű fiú, aki eddig a haját vágta, ijedten ugrott arrébb. Gijs láncai baljósan csörrentek meg, ahogy Petrius felé lépett, de Gahiji, a hatalmas szintén fekete rabszolga őr visszarántotta, ami miatt hanyatt esett. Háttal rázuhant a székre, de csak felnyögött a fájdalomtól. Miután feltápászkodott, felállította a széket, és vissza ült rá.
- De az enyém vagy Gijs – mondta a fiú csillogó szemekkel. – Csak az enyém. Különben, így, hogy levedletted a barbár külsőt, egészen szemrevaló lettél – jegyezte meg, mire a germán arcán halvány pír futott át. Petrius ezt észrevette, és nagyon tetszett neki.

Egész nap elégedetten járkált a házban, és boldogan üldögélt az átriumban, mikor apja haza érkezett. Szívét öröm töltötte meg, mikor látta, hogy fia boldog. Azonnal meg is nézte, hogy milyen lehet az új rabszolga, aki fia szemébe újból fényt, arcára pedig mosolyt csalt. Azonban amikor meglátta a leláncolt Gijs-t, aki a rengeteg korbácsnyom, és a hetek óta tartó éhezés ellenére is erőtől és izmoktól duzzadt, haragra gerjedt. Bár Quintus-nak el kellett ismernie fia kiváló ízlését, hiszen Gijs elképesztő férfi volt. Sötétbarna haj keretezte férfias arcát, hatalmas zöld szemeiből remény áradt, és hiába borították testét sebek, hiába volt megláncolva, erőteljes büszkeség áradt a testtartásából.

- Petrius! – kiáltotta Quintus fiának. – Arról volt szó, hogy rabszolgát veszel magadnak, nem egy barbár harcost!
- Ugye milyen szép atyám? – nézett apjára csillogó szemekkel.
- De mit ér a szépsége, ha egyszer átvágja a torkodat, vagy agyonüt puszta kézzel!
- Atyám – állt fel az ifjú, aki már jócskán túlnőtt szintén magas elődjén. – Oly gyengének tartasz engem, hogy egy kiéheztetett, elgyötört ember bántani tudna?
- Fiam. Az éhes kutya harap a legnagyobbat.
- Majd meglátjuk atyám – mosolygott a fiú, kék szemei ragyogtak.


Petrius este a barátait fogadta otthonában, és hatalmas lakomát rendezett a tiszteletükre. Folyt a bor, és ennek köszönhetően az ifjú Livius hamar kérkedni kezdett. Először az új lovával, kardjával és a végére hagyta az új rabszolgát. Eldicsekedett duzzadó izmaival, és hatalmas szabadságvágyával.

- Hozasd fel! Azonnal hozasd fel! – mondta követelőzve Serlius.
- Még veszélyes. Még nincs betörve – ellenkezett Petrius.
- Gonosz vagy Petrius Livius! Elhinted nekünk, hogy milyen gyönyörűséget birtokolsz, aztán meg sem mutatod nekünk!
- Biztos hazugság az egész! – csatlakozott Caius is.
- Rendben! Leila! Szólj Gahijinek, hogy hozza fel Gijs-t!

Perceken belül a férfi már az átrium közepén állt. Napbarnított bőrén megcsillant a fáklyák fénye, és Serlius ámulva nézte őt.

- Gyönyörű! Olyan a teste akár egy gladiátoré! – áradozott.
- Úgy irigyellek – szállt be ismét a beszélgetésbe Caius. – Itt van egy ilyen erős ember, akinek az élete fölött te, csakis te rendelkezel. Akár most azonnal megtehetnéd… Védekezni sem tudna a láncaitól…
- Gondolod kedves barátom? Hát próbáld meg megölni. Kíváncsi vagyok, milyen eredménnyel jársz – nevetett fel Petrius, és egy kardot nyújtott a szőke felé.
- Ne adj neki fegyvert – szólalt meg Gijs. – Ha rám támadna, elveszne ennyi pénzed, mert nem bántok gyermekeket.
- Gyermeknek nevezett! – háborodott fel a fiú, és éles hangon kiabált. – Azonnali elégtételt akarok Petrius! Korbácsoltasd meg!
- Meg vagy őrülve Caius? Épp csak gyógyulnak a sebei! Nem fogom felszaggatni őket!
- Ez csak egy rabszolga!
- Igen, de az én rabszolgám. És nem fogom megbüntetni azért, mert az igazat mondta. Valljuk be, még a gyermeki lepelben jársz, és még fogsz is három hónapig. Most pedig távozzatok, a lakomának vége!
- Micsoda arcátlanság. Többet nem jövök hozzád vendégségbe!
- Ki mondta, hogy meghívlak máskor is, jó Caius barátom? – kérdezte gúnyos mosollyal, mire a többi ifjú nevetni kezdett. A megszégyenült Caiuson nevettek, aki magára kapta köpenyét, és a szolgájával együtt dühöngve elviharzott.


- Pimasz vagy – mondta Petrius, miután minden vendégét útjára bocsátotta.
- Hát ezért vettél meg engem? Hogy dicsekedhess velem, akár egy hátassal? – kérdezte Gijs.
- Hát el kell ismerni, hogy pompás példány vagy – mosolyodott el az ifjú.
- Nem vagyok számodra más, csupán egy állat? Ahogy a többiek is? – mutatott végig a rabszolgák tömegén.
- Vadak voltak mind, akár csak te, mielőtt atyám betörte volna őket!
- Mit tudsz te rólam fiú? Semmit! Miből gondolod, hogy csak egy vad barbár vagyok?
- Hát akkor mesélj magadról Gijs! Az életedről Germániában! – ezzel leült, és mutatta a férfinak is, hogy csatlakozzon hozzá, az azonban nem ült le.
- Nem vagy te kíváncsi rá ifjú Petrius.
- De igen! Mesélj nekem! Parancsolom, hogy mesélj nekem!
- Nem – felelte, erre Petrius felpattant, és arcon csapta a férfit.
- Ez már a második pofon, amit tőled kaptam…
- Holnap gyakorolni akarok veled! Majd megmutatom, hogy nem csak pofozkodni tudok!
- Úgy legyen – vigyorodott el Gijs is, majd Gahiji elvezette.

Gijs-t most a Livius ház eddig nem látott helyére vezették, a rabszolgaszállásra. A férfi döbbenten nézett körül, rosszabb helyre számított. A rabszolgák nem voltak bezárva, nem cellákban laktak, hanem saját szobáik voltak, még saját tárgyaik is lehettek. Bár Gijs ezúttal nem egy ilyenben kapott szállást, még nem bíztak benne. Bár az ő nyughelye is tiszta és kényelmes volt, azonban az ajtón sok zár gondoskodott arról, hogy ne próbáljon megszökni az éjszaka leple alatt. Azonnal elaludt, ahogy a párnához ért a feje, hiszen régen nem tudott már máshol, csak mocskos kövön nyugovóra térni. Germániáról álmodott, a falujáról és a családjáról.

Ahogy Quintus kilépett a házból, hogy a hivatalba menjen, Petrius leszaladt az udvarra, és szólt Gahijinek, hogy hozza elő Gijs-t. Még a láncokat is levetette róla, amire a hűséges szolgabiztos először nem volt hajlandó, mert féltette az ifjú dominus életét, de végül engedett neki, ez főleg Petrius üvöltésének volt köszönhető.

Hamarosan egymással szemben állt már Gijs és Petrius. A fiú farkasszemet nézett a férfival, aki így láncok nélkül, még inkább hatalmasnak tűnt. De ha az ember jobban megnézte a fiút, csak pár centivel volt alacsonyabb nála, sőt testalkatban sem sokkal maradt le a germántól.

Fakardokkal estek egymásnak, és mindketten nagyon élvezték. Bár Gijs nem is akarta igazán megmutatni valódi erejét, élvezte, ahogy a fiú azon erőlködött, hogy legyőzze. Azonban néhány csapás elég keményre sikeredett, és egy idő után védekezésre kényszerült.

Gijs jobban le volt gyengülve, mint gondolta. Petrius egyik támadásától megingott, majd lába kicsúszott alóla. A következő ütés ekkor érte, amitől földre került. Az ifjú nyakához tette a fakardját.

- Legyőztelek – mondta halkan. – Legyőztem a germán harcost.
- Én nem harcos vagyok – rázta meg Gijs a fejét.
- Hát akkor mi vagy?
- Herceg – felelte, és lesütötte a szemét. Ekkor Petrius arcán furcsa mosoly csillant. Térdre ereszkedett, majd ráült a férfi mellkasára.
- Van egy hercegem – suttogta, és mindkét kezével megérintette a férfi arcát. Ujjait finoman végighúzta rajta, amitől Gijs ismét zavarba jött. Petrius ekkor felállt. – Legszebb ruhákat kapod, amik egy herceghez méltóak – mosolygott, és ezúttal arcáról nem lehetett semmilyen hátsó szándékot, sem pedig gúnyt leolvasni.

Folyt köv.
 
 
 
Current Music: RyanDan - Dentro Me
Current Mood: calm
 
 
( Post a new comment )
deadflowers5: Sean[personal profile] deadflowers5 on April 29th, 2010 12:56 pm (UTC)
Hú, hogy ez milyen hú! Elakadt a szavam, többet nem is tudok... Wow!
(Reply) (Thread) (Link)
anne_winchester[personal profile] anne_winchester on April 29th, 2010 03:13 pm (UTC)
Juj köszönöm :D A kép is jó :D
(Reply) (Parent) (Link)
deadflowers5[personal profile] deadflowers5 on April 29th, 2010 12:56 pm (UTC)
(Reply) (Link)
j2greendreams[identity profile] j2greendreams.livejournal.com on April 29th, 2010 04:56 pm (UTC)
Ugye hogy ugye?:D Imádom, el sem tudom mondani mennyire! Rohadt jó szereplők, rohadt jó korszak, rohadt jó első fejezet!:D Kell ennél több? :D Én már odavagyok, Petrius iz máj láv :D Vagyis Petrike <3 NAgyon várom a folytit, és csak ajánlani tudom hogy olvassa el ezt a remek kis kezdetet mindenki, mert nagyon megéri!! :D pusziiii
(Reply) (Thread) (Link)
anne_winchester[personal profile] anne_winchester on April 29th, 2010 06:32 pm (UTC)
Köszönöm szépen :) Petrike tényleg nagy kedvenc már most neked :D Hát úgy tűnik hallgattak a szavadra :)
(Reply) (Parent) (Link)
[identity profile] madamocra.livejournal.com on April 29th, 2010 05:03 pm (UTC)
Wooow, nagyon jó lett. Teljesen felpezsdültem tőle, és nagyon áttudtam érezni, főleg hogy a fic olvasása előtt egy perccel fejeztem be az első Blood&Sand részt. Illőbb név lenne neki a Blood and Sex, de az kevésbé csábítaná az átlag embert tévé elé. :D Nagyon várom a folytatást, remélem hamar kész lesz.:3
(Reply) (Thread) (Link)
anne_winchester[personal profile] anne_winchester on April 29th, 2010 06:36 pm (UTC)
Nagyon örülök, hogy tetszik :) Folytatás pedig jön majd, jön, de most kicsit sok ficet írok egyszerre XD Ezekszerint tetszik a sorozat? :)
(Reply) (Parent) (Thread) (Link)
[identity profile] madamocra.livejournal.com on April 29th, 2010 07:25 pm (UTC)
Ooooh, abszolút tetszik. :D Most tartok a harmadiknál. xD A sok ficnek meg mind, a te lelkes rajongóid, nagyon örülünk. :3
(Reply) (Parent) (Link)
[identity profile] lil-kinky.livejournal.com on April 29th, 2010 05:11 pm (UTC)
Még még mééég többet.*-* Kedvelem ezt a Petriust, és persze Gijst. :P De szeretem Arkilokhosz...először a nevét se tudtam kiolvasni, meg mondani. XD Tetszik nagyon a fic, úgyhogy várom a folytit. :) Hatalmas pusszantás neked.^^
(Reply) (Thread) (Link)
anne_winchester[personal profile] anne_winchester on April 29th, 2010 06:37 pm (UTC)
Köszi :) Arkilokhosz nekem a szívem csücske, mert görög :D
(Reply) (Parent) (Link)
[identity profile] katharina64.livejournal.com on April 30th, 2010 08:43 pm (UTC)
Húúúú, ez nagyon jó!
Csak így tovább, érdemes folytatni, kíváncsian várom.
Tudod, szeretem a történelmi olvasmányokat ;-)
(Reply) (Thread) (Link)
anne_winchester[personal profile] anne_winchester on May 1st, 2010 11:58 am (UTC)
Nagyon örülök, hogy tetszett :) Én tényleg nagyon féltem, hogy senkit sem fog érdekelni egy saját fandomos fic, de most nagyon örülök :) Köszönöm szépen :)
(Reply) (Parent) (Link)
http://eper555.livejournal.com/[identity profile] eper555.livejournal.com on May 3rd, 2010 08:11 am (UTC)
Isteni! :P A korszak, a helyzet, a szereplők, Gijs utolsó mondata... Szóval nem is húzom tovább a kommentet: Folytatás? :D:D:D
(Reply) (Thread) (Link)
anne_winchester[personal profile] anne_winchester on May 3rd, 2010 09:52 am (UTC)
Jaj nagyon köszönöm :) Igyekszem, nagyon igyekszem :)
(Reply) (Parent) (Link)
(Anonymous) on April 23rd, 2011 04:56 pm (UTC)
romanslynny@gmail.com
Stop us below to consider as possess oneself of of more warning and facts anyhow http://wedkarstwo.dogory.pl - Wędkarstwo
(Reply) (Link)